Gőrgényi János nyílt levele Villás Bélához

Kedves Lélektestéverem, szellemi mentorom és tanítói példaképem, Béla!

Vagyunk néhányan a Létezésben, akik meglehetősen régóta járunk tanításaid és felismeréseid mezején. Nejemmel karöltve, mi is egy több éves múlttal rendelkező követőid és tanítványaid vagyunk.

A hosszú évek során már számos “eseményt” adatott megtapasztalnunk, ami az Árkádia életében, ill. a közvetlen papok, főpapok tevékenysége során történt. Ezek az események nem mindig voltak kellemesek, szívmelengetőek, de igyekeztünk tudomásul venni, hogy vannak olyan élethelyzetek amelyek bizonyosfajta “hozzáállást” és az ezt követő “eljárást” vonják maguk után.

Azt is tudomásul vettük, hogy amiként egyre többen ismerték meg a tanításaid és jelenléted a magyar (és nemzetközi) szellemi életben, egyre többen szerettek volna kapcsolatban állni veled, amit te – érthető és logikus módon – azzal ellensúlyoztál, hogy körülbástyáztad magad olyan kiváló tanítványok (főpapok) jelenlétével segítőkészségével és tettrekészségével, akiken végigzúghatott a személyes kapcsolati ostromolások hullámverése.

Emiatt is vagyok kénytelen a nyílt levél megoldása mellett dönteni, nem lévén lehetőségem arra, hogy mindezt (amit alább leírok és kérdésekként felteszek) személyesen feléd tehessem meg!

Tanításaid egyik tartóoszlopa mindig is a megbocsájtás volt.
A másik nagy oszlop a bűn talmi ténye.
A harmadik nagy oszlop közös mesterünk Immánuel Jézus tanítása, miszerint: “ne menjen le a nap a te haragoddal!”

Az események (időnkénti viharos) sodrásában, a tavalyi év októberének egyik napján közölted velünk (papi és tanítványi berkekben), hogy egyik főpapod (és egyben szolgálatos “jobbkezed”) “méltatlan módon járt el és cselekedett”, ami végett úgy döntöttél, hogy végérvényesen megvonod tőle a bizalmad.

Tőled tanultuk azt is, hogy soha ne zsigerből engedjük a (reaktív) elménket megnyilvánulni, hanem aludjunk rá egyet, sőt! számoljunk el akár tízig vagy százig is!

Értő és figyelő tanítványod révén ezt meg is cselekedtem, és aludtam rá nemcsak egyet, de az egész évnek a további részében “aludtam rá” számosat. Ez alatt elszámoltam több millióig is, hadd lám mi létesül bennem, mi jön és mi megy…

A bennem megszülető kérdések azok, amiket időszerűnek látok hogy leírjak és feltegyek neked. Mindezt annak az újévet beköszöntő szellemiségnek a jegyében, amelyben remélhetőleg ez az évünk zajlani fog: a cenzurázatlan és félelemmentes őszinteség jegyében 🙂

Borbás János testvérünktől (is) megvontad a bizalmad (ezt talán helyesebb “d” betűvel a végén leírni, mint “t” betűvel…)

Közölted velünk hogy (többes számot használva): “szellemi és fizikai szinten minden erőt és képességet megvonunk tőle”

Nyílt kérdéseim hozzád:

1-. Szerinted ha valakit megtanítasz beszélni, biciklizni vagy táncolni (netán úszni), azt a képességet te (vagy bármelyikünk) valaha vissza tudod tőle venni?
2-. Ha a fent idézett rész szó szerint megvalósul(-hat)na János testvérünkön és életében, szerinted még életben lenne? Szerinted képes lenne szívvel-lélekkel megnyilvánulnia mindmáig környezetében?
3-. Mi nem a széles publikum vagyunk, hanem a papjaid és tanítványaid; részei vagyunk annak az egésznek amit te megálmodtál és létrehoztál.
Mi az oka annak, hogy nem közölted velünk eme fajsúlyos döntésed pontosan megnevezett okát?
Milyen “szellemi erőkhöz nyúlt”?
Milyen “dolgokat” oktathat, amiről azt állapítod meg hogy sem ereje, sem képessége, de főleg joga nincs?
Milyen alapon vehetjük bármelyikünk is azt a bátorságot, hogy jogokat követeljünk, amikor minden információnk és tanításunk a közös tudatmezőből fakad? (te tanítottad azt is nekünk, hogy nem a jogokat kell hangoztatnunk és számonkérnünk, hanem a személyes felelősségvállalást kell minden esetben szem előtt tartanunk…)
4-. Ha a tanításaid alappillére a “nem létezik bűn” axiomája, mégis miért bűnös az egyik Testvérünk?
5-. Ha a bűnnél tartunk, (ezek szerint mégis létezik?) milyen megbocsájthatatlan bűnt követett el János testvérünk? (vagy p.o. a marosvásárhelyi Szabó Levente ex-tanítványod és ex-papod?)
6-. A fenti kérdésből fakadóan: a megbocsájtás nemcsak Jézusnak (mint hitvallott mesterednek), hanem neked is ez az alap. Tanításaid értelmében a megbocsájtás a szeretet erejéből és jelenlétéből fakad. Ha nekünk valóban érdemes a tanításaid követni, hol a megbocsájtás? Hol a szeretet? Hol az elfogadás? Hol a megértés? Hol van a “második esély” lehetősége?
Hol van a “példamutatás a legjobb tanítási mód” elvének alkalmazása?
7-. Ha János testvérünk – egy elrugaszkodott példával élve – a sokadik gyermeked közül egynek kioltotta volna az életét (mondjuk egy borult és eszelős pillanatában), azt hogyan bocsájtottad volna meg neki? Ekkor mit tettél volna Béla testvérem? Hogyan dobtad volna vissza kenyérrel, ha egy öles oktávokkal jelentéktelenebb esemény miatt a kiközösítés máglyájára száműzted?
8-. Szerinted a “közösségünkben működő rend, harmónia és béke” jelenléte ezt a cselekvési módot eredményezi? Ez a rend, béke és szeretet “példát statuálása”?
9-. Azt közölted velünk, hogy a sötét erők behatolását tűzzel-vassal meg kell akadályozni a közösségbe jutástól, ill. hogy “kétségtelen hogy itt erről van szó”. Szerinted mindahányunknak, amikor negatív gondolataink születnek, vagy éppen zsigerből cselekszünk, akkor milyen erő van éppen jelen? A fény vagy a sötétség ereje?
Amikor valakit se szó, se beszéd kiközösítesz, az milyen erőnek a hozadéka? A fényé vagy a sötétségé?
Ha Jézus a megbocsájtást (élet-halál kérdésében) Judáson is, Péteren is pazarul gyakorolni tudta, akkor te egy főpapoddal szemben miért nem tudtad megtenni?
10-. Végezetül arra kértél fel bennünket, hogy legyen “sokszoros figyelmünkbe” a rend, a béke, a szeretet és a MEGÉRTÉS útján. Személy szerint engem mélyebben is megérintett ez a felkérésed. Éppen ezért engedd meg hogy szívtől-szívig megkérdezzelek:
– HOL VAN ITT A MEGÉRTÉS? Hol van itt a szeretet? Mikor tapasztaltál olyant az életedben, amikor a feltétel nélküli szeretet kiközösített téged bárhonnan is, bármiből is?
11-. Ex-jobbod és főpapod, János talán azt sem tudja hogyan nézek ki, nemhogy bensőségesen ismernénk egymást, vagy (uram bocsá!) “fizetett mecénása” lennék. Mégis mikor a nyílt válaszát megírta feléd, annak minden sora és minden szava a szeretet, a bölcsesség, a hála és az elfogadás virágba borulásától volt színpompás. Egy olyan tanítványnak volt a bölcs és lelkileg érett válasza, akiről azt üzented felénk hogy a sötét erők eszköze.
– Szerinted egy sötét erőtől fogva tartott ember képes egy ilyen minőségű válasszal élni?
– Ezek szerint ennyire hűlyének és birkának nézel mindannyiunkat Béla testvérem?
12-. Ha valóban elfogadó szívvel és őszinte magadba tekintéssel olvastad sorait, egy percig sem éreztél büszkeséget és ösztönzést hogy kihírdesd országnak-világnak:
– ECCE HOMO! EZ AZ ÉN SZERELMETES TANÍTVÁNYOM AKIBEN GYÖNYÖRKÖDÖM?
Te egy ilyen minőséget taszítasz ki a sorainkból és az életedből? Jól értelmeztem az egészet?
(mindentől függetlenül gratulációt érdemelsz, mert egy ilyen pazar tanítványt sikerült nevelned a kezeid alatt!) 🙂

Íme a 12 (apostoli) kérdésem feléd.
Viszont tudod mi ezekben a kérdésekben talán a legérdekesebb? Az, hogy mindezekre elsősorban nem is nekem (nekünk), hanem önmagadnak kellene őszinte és kendőzetlen választ adnod.

Már megírtam nem egy alkalommal, hogy a te jelenléted mint tanító, az életem számos és számtalan szegmensére volt (és van!) áldásos hatással! Őszintén beismertem magamban, hogy tettrekészséged, lelki fejlődésedben tett kitartásod és soron kívüli előrehaladásod mindig tisztelettel vegyes csodálattal töltött el. Isten látja a lelkem: NAGYON SOKAT TANULTAM TŐLED! A legnagyobb hazug és álszent lennék, ha ezt nem merném bevallani.
Ezért hálás vagyok és leszek neked mindenkoron és tiszta szívvel köszönöm!

A kérdés immár csak az, hogy milyen lelkülettel és megnyugvással vegyek részt egy olyan szellemi közösség többé/kevésbé aktív tagjaként, amelynek szellemi vezetője és annak cselekvései nem feltétlenül állnak összhangban a tanításaival? (…)

A kérdés továbbá az, hogy “bológató Jánosokra” van szüksége az Árkádiának, vagy a szeretetre megértésre és harmoniára törekvő szabadon szárnyaló sas-tanítványokra? Akik esetleg fel merik vállani önmagukat és veleddel együtt meg mernek kérdőjelezni dolgokat és cselekvéseket…

Az már hab a kérdések tortáján hogy a “12 apostoli” kérdésem végett milyen módon készüljek fel a saját lefejezésemre?

Tőlem is elveszel minden tudást, erőt és hatalmat?

Gondolod, hogy egy repülni tudó sastól bármelyen földi törekvés és energetikai hatalom el tudja venni a repülés ismeretét és tudatosságát?

Maradandó tisztelettel, megbecsüléssel, hálával és szeretettel Feléd,

Gőrgényi János
(vérpadon várakozó pap-tanítványod)